Ablatív és Non-ablatív
lézeres kezelések

A lézeres orvosi kezelések története évtizedekre nyúlik vissza, de anno teljesen más céllal és módszerrel alkalmazták őket. Az első gépek folyamatos hullámhosszon működtek, ezért jellemzően sebészeti eljárásokra (vágásra) használták őket. Ezeket követték az elsőgenerációs ablatív szén-dioxid lézerek, melyeket már a teljes bőr vagy bőrelváltozás „leradírozására” (resurfacing) használták, ami meglehetősen kockázatos és hosszú gyógyulással járó beavatkozásnak számított.

A lézeres bőrmegújítás következő lépcsőfokán a pulzatív, pásztázó (scanning) szén-dioxid lézerek álltak, melyeket már biztonságosabban lehetett alkalmazni resurfacingre. Majd 2006-ban megjelent az első frakcionált ultra high speed scanner dióda, yag és szén-dioxid lézer, amely sokkal gyorsabb felépülést, sokkal kisebb kockázatot és sokkal kevesebb szövődményt garantál, vagyis sokkal kényelmesebb és biztonságosabb elődeinél.